Nepomuki Szent János szobra

Nepomuki Szent János a XIV. század közepén egy cseh kisvárosban, Pomukban (Nepomukban) látta meg a napvilágot. Egyházjogi tanulmányainak befejezését követően szentelték pappá. IV. Vencel cseh királlyal folytatott küzdelmei nyomán született legendái (Zsófia királyné gyónási titkának megőrzése és emiatt történő megkínzása, folyóba dobása) csak 1393-ban bekövetkezett mártírhalála után jelentek meg először. Boldoggá 1721-ben, szentté 1729-ben avatták. A gyónási titkok védőszentjének teste a prágai Szent Vitus székesegyházban nyugszik.

Nepomuki Szent Jánost a folyók, hidak, hajósok, vízimolnárok, halászok oltalmazójaként ismerik, így nem véletlen, hogy országszerte számos barokk stílusú ábrázolása látható többnyire hidak, utak és vízpartok mellett. Az ún. szakrális kisemlékek közül Nepomuki Szent Jánost Közép-Európa egyik legelterjedtebb szent ábrázolásai között tartják számon. Kultuszának két központi területe Nyugat – és Észak-Magyarország.

A Nepomuki kultusz kiskunmajsai kialakulása leginkább azzal magyarázható, hogy a települést két évszázadon át egy kiterjedt vízi világ vette körül. Minden bizonnyal ezért érezhették úgy a helybéliek, hogy nekik is szükségük van a szent oltalmazó erejére. Részükre Nepomuki Szent János szobrát 1793-ban, Lajber András faragtatta 50 rajnai forintért. A szent további helytörténeti jelentőségét és kultuszát az is mutatja, hogy 1819-ben tiszteletére egy mellékoltárt festettek a római katolikus templomban. Az 1793-ban késő barokk stílusban, homokkőből elkészült szentábrázolás, a szegedi úti fahíd mellett papi díszruhában állva védelmezte az arra járó utazókat egészen az 1800-as évek első feléig, amikor is egyes források szerint áthelyezték a piactér (ma főtér) észak-nyugati részére. 1881-ben, a Szentháromság szobor felállítása miatt, a szent szobra átkerült a Kisboldogasszony Római Katolikus Templom délkeleti részére, ahol évtizedeken át terménypiac működött. Ezen a területen egészen 1950-ig oltalmazhatta az arra járó helybélieket, ugyanis az emeletes tiszti ház (Szent Imre utca) építése következtében áthelyezték a templom főbejáratának közelébe. 1972-ben bekerült a plébánia udvarára. 2000-ben Faragó András renoválta a szobrot, majd ezt követően a buszmegálló mellé állították. A szent alakját 2020-ban Kiskunmajsa Város Önkormányzata jóvoltából, Deér Zoltán szobrász restaurálta.

Magyarországi ábrázolásának pontos számát nem tudni, de mindenesetre a jelenleg ismertnél (332 alkotás) sokkal több útmenti, köztéri szobor lehetett egykoron.

A kiskunmajsai Szent János szobor korabeli ábrázolásának mikéntje, eredeti állapota, egyetlen XIX. századi fotográfiával, írásbeli dokumentummal sem igazolható, így arra a kérdésre sem adható teljes biztonsággal válasz, hogy valójában festett (és meszelt) volt-e az 1793-ban elkészült alkotás. A témával foglalkozó szakirodalmi munkákból tudhatjuk, hogy a szobrok színezése leginkább az alsóbb paraszti rétegekhez köthető, azok ízlésvilágát tükrözi elsősorban. Az első színezett Nepomuki Szent János szobrot 1730 után jegyezték fel és egészen az 1850-es évek közepéig csak igen kis számban fordult elő festett formában. Minthogy Kiskunmajsán ismeretlen kismester (kisiparos) faragta a szobrot, könnyen feltételezhető, hogy a szobor kezdetektől fogva festett volt. Az utóbbi megállapítás valós tényét az is igazolhatja, hogy a homokkőből faragott szobor állagát leginkább festéssel tudták védeni a természet káros hatásaitól. Ez az értékmegőrző szándék vezette 2020-ban Kiskunmajsa Város Önkormányzatát is, amikor jelenlegi formájában restauráltatta Nepomuki Szent János szobrát.

Minden jog fenntartva © 2011-2021 Kiskunmajsa Város