A Kunok és jászok önrendelkezése

A XIII. században a Kárpát-medencébe érkező jász és kun népcsoportok kollektív kiváltságokat kaptak. Katonai kötelezettséggel rendelkeztek az uralkodó felé, cserébe nem voltak adókötelesek és a vármegyerendszertől független önálló igazgatással rendelkezhettek, ezek lettek a székek. A kun székek a magyarországi kunok autonóm, a királyi vármegyerendszertől független közigazgatási egységei voltak. A szék, a szászok és székelyek székeihez hasonlóan bírói széket jelent. A székek élén a kapitányok álltak. A rendszer nyilvánvalóan a régebbi kun nemzetségek alapján jött létre, a nemzetségfők válhattak a székek kapitányaivá, de erre csak egy szék, a Halas-szék esetén van megnyugtató forrásadat. A székekről először a XV. században hallunk, de valószínűleg a XIV. században alakulhattak ki. Összesen hat székről van tudomásunk, ezek egyike Kiskunhalas. A török korban két szék eltűnt az elnéptelenedés és az elvándorlás miatt. A hat majd négy kun székhez társult az egyetlen jász szék: Berény-szék – Berény (Jászberény) székhellyel. A jászkun székek összessége felelt meg egy vármegyének, élén a nádorral, majd később a jászkun főkapitánnyal. A székek a szolgabírói járások megfelelői voltak. A székeken belül a kunok ágakba tömörültek, ezek egy szálláson telepedtek le, ami a falu megfelelője volt.